Csepel Szerszámgépgyár az alapítástól 1945-ig

A harmincas években a művek továbbfejlesztette vertikumát, meghonosították az alumíniumgyártást, alumíniumkohót létesítettek és megalapították a WM Alumíniumműveket. A repülőgép és motor, varrógép, kerékpár gyártása mind több speciális szerszámgépet igényelt, amelyeket részben a licencadó cég tervei, részben pedig csepeli konstrukciók alapján gyártottak le. A művek gépeinek javítása és karbantartása, az új gépek tervezése és gyártása az idők folyamán kialakította az üzem szakmai törzsgárdáját, amely a későbbi nagyüzemi szerszámgépgyártás alapját képezte. E karbantartó üzemből fejlődött ki a Szerszámgépgyár, amelynek már tradíciója volt.

A kvalifikált szakmunkás és műszaki gárda megtartását és továbbfejlődését elősegítette az is, hogy az 1929-30-as világválság idején a Weiss Manfréd Művek - széles profilja, a sokféle gyártmányai révén - valamelyik cikke iránt mindig volt kereslet, és emiatt jóval kedvezőbb helyzetben volt, mint a többi nagyvállalat.

A fokozódó gépgyártási igények következtében a karbantartó üzem terhelése mind jobban növekedett. A feladatok teljesítése érdekében 1929-ben átszervezték és egyben bővítették a karbantartó üzemet, amelyet szerszám- és gépüzemnek - de az ott dolgozók már gépgyárnak - neveztek. Ezen üzem fő feladata a karbantartás mellett - belső és a már jelentkező export - szerszámigény kielégítése volt. A karbantartási munkák mellett rövidesen jelentős egyedi- és célgép, továbbá gyárberendezések gyártása fejlődött ki, elsősorban a Művek saját szükségletének kielégítésére. Az első nagyobb feladatot a Zománcgyár modern gépi berendezésének és szállítószalagjának elkészítése képezte. Az üzem egyre több gyárberendezés és szerszámgép gyártására kapott megbízást. A Fémmű szalaghengerdéjének korszerűsítése érdekében rövidesen 7 darab hengersor, a Szeggyár részére pedig 36 darab különböző gép gyártására került sor. 1936-ban a Művek Csőgyárának korszerűsítése keretében csőtolópad, lyukasztósajtó, továbbá Pillger-hengersorok és redukáló hengersorok készültek. Ugyanebben az évben megjelent külföldi piacokon is a vállalat: Anglia, Ausztria részére csőtolópadokat, és lyukasztósajtókat szállított.

Mint látható, a vállalat - kezdetben - főleg egyedi jellegű gyártást folytatott. Ennek megfelelően alakult ki a gyártás technológiája is.

A forgácsológépeknek az azonos fajták szerinti csoportosításával műhelyrendszerű gyártást alakítottak ki, de még nem volt tervszerű műveletirányítás.

1936-37-ben a gyarapodó géppark korszerűsítése és ezen belül a transzmissziós hajtású gépeknek egyedi, külön motorhajtásra való átalakítása is megvalósult. 1937-ben megkezdődött a WM-165 és az EÖ-250 típusú esztergák sorozatgyártása. Ezeknek az esztergáknak nagy részét saját célra gyártották, egy részét pedig kereskedelmi forgalomban értékesítették. Ugyanebben az évben a repülőgépgyártáshoz készült több jelentős célgép, amelyek a hasonló korszerű gépekkel egyenrangúak voltak.

A következő (1938-39) években az üzem nagyrészt a hadiipari termelés részére gyártott szerszámgépeket.

E gépek részben hazai felhasználásra, részben pedig angol exportra készültek. Ezeket a gépeket már csepeli konstruktőrök tervezték. Speciális célra készültek a nagyoló (NE) és simító (SE) másolóesztergák.

NE-100 másolóeszterga, 1937

1939-ben készültek sorozatgyártásra a GyF típusú gyorsfúrógépek.

1939 végén a gépgyár az Elektromos javító üzemmel kooperálva új típusú elektromotorok gyártását kezdte meg.

A gépgyár fejlődésében fordulópontot jelentett az 1939. év, amikor a jól daruzott modern, új üzemépületbe költözött a régi "gépgyárból". (I. számú épület) A futódarus munkahely kiszolgálás és a lényegesen nagyobb üzemterület komoly előnyt jelentett az előző állapottal szemben. Ebben a műhelycsarnokban folyó egyetemes szerszámgép- és célgépgyártással szemben már nagyobb minőségi követelményeket támasztottak. 1939-től a műszaki előkészítő szerv már megszabta a műveletek sorrendjét és - a hazai szerszámgépgyártásban először - bevezették a normázást.

1940-ben gyártanak 40 db WM-300 típusú esztergát, 40 db WM-4 jelű marógépet, 1 db légcsavarlapát-marógépet és 400 db elektromotort.

1941-ben a termelés nagy részét a WM-165 csúcseszterga teszi ki, ebből 60 db készült.

Az 1940-es évek elején több jó nevű szerszámgépgyárral folytak licencszerződések. 1942-ben a licenc szerszámgépgyártás előkészítésére bővítették az üzemet. A licencek átvétele a vállalat fejlődésének ismét jelentős állomása volt: kibővítették a gépparkot, főleg gyalu-, sugárfúró-, fogazó-, és fogköszörűgépekkel, s már 8000 m² termelőterületen 260 darab szerszámgéppel folyt a gyártás.

1942-ben kezdődött az RF-2 sugárfúrógép gyártása Franz Braun licenc alapján. Emellett 4 darab Krause finomfúrógépet is gyártottak.

RF-2 sugárfúrógép, Franz Braun licenc, 1941	Függőleges finomfúrógép, Krause licenc, 1942

1943-ban már nagyobb mennyiségű szerszámgépet gyártottak. Ebben az évben további új típusú gépek gyártása kezdődött meg: RF-3 és a Reinecker licenc alapján a VF-1, UF-1, EF-1, VF-2, UF-2, EF-2 marógépek.

A szerszámgépgyárnak 1943-44-ben körülbelül 1000 fő volt az összlétszáma, és teljesen önálló gyári szervezetben dolgozott, saját szerkesztési irodával és gyártástervezéssel.

1944-ben a gyárat a bombatámadások rombadöntötték, és értékes gépeit, berendezéseit a németek elhurcolták.

A gyártól tíz kilométerre kitelepített nagyméretű hosszgyalu, portálmaró és ágyköszörűgépeket nem érte károsodás, így a gyártás, ha csökkentett teljesítménnyel is, de folytatódott a háború végéig.