DIMÁVAG Gépgyár
1948-ban a gyár szervezeti felépítésében jelentős változást
hozott, hogy az Újgyár különvált a MÁVAG Kohászati Üzemekből, és önálló vállalattá
alakult DIMÁVAG Gépgyár név alatt.
E szervezeti átalakulás a gyár további jelentős fejlődését is
elősegítette. Az átszervezett önálló gyárban a termelés irányítása is lényegesen
egyszerűbbé és áttekinthetőbbé vált. A DIMÁVAG Gépgyár termelésében olyan gyártmányok
honosodtak meg, amelyeket addig nem gyártottak. Ezekben az időkben indult meg
a szerszámgépgyártás területén a már említett MVE-280 jelű esztergán és L-1200x5
jelű lemezollón kívül az SE2F-1300 jelű karusszeleszterga és az MHE-1000 jelű
hengereszterga gyártása.
MHE-1000 hengerszterga
Az SE2F-1300 jelű karusszeleszterga vasúti kerékpárok megmunkálására
volt konstruálva. A gép gyártását néhány év után Csepel vette át.
SE2F-1300 karusszel eszterga
A DIMÁVAG Gépgyár a szerszámgépgyártás területén úttörő munkát
végzett azzal, hogy alig három évvel a háború befejezése után már exportképes
szerszámgépeket sorozatban gyártott.
1950-ben már nem csak a szocialista országokba exportálnak esztergákat,
hanem a tőkés államokba is. A gyár termékei közül 1950-ben kiemelkednek a következők:
MKF-24 finomhúzógép, MKN-2 nehéz dróthúzógép, továbbá a következő kábelgyártó
gépek: MKB-16 gyorszövőgép, MKV egyetemes fonógép, MKRS-6 gyorssodró gép.
MKF-24 finomhúzógép
1950-ben újabb szervezeti váltás történt. A gyárból kivált egy
részleg Nehézszerszámgépgyár néven, és önálló gyártási profilt alakított ki.
Főleg nagy teljesítményű hűtőkompresszorokat és áramtermelő agregátokat gyártottak.
Ugyanebben az időben vált külön a gyárnak egy másik részlege
is Könnyűgépgyár néven. Ez az üzem főleg szivattyúk, mezőgazdasági gépek és
Diesel-targoncák gyártására specializálta magát.
A két új üzem az anyavállalattal mindvégig szoros kapcsolatban
volt, eredményesen együttműködött, végül 1963-ban az országos méretű ipari átszervezés
folyományaként azzal ismét egyetlen gazdasági egységgé olvadt.
Az említett két vállalat különválását nyomon követte a DIMÁVAG
Gépgyár 1951-es újabb átszervezése.
Új üzemek épültek, amikben új termelési ágak kezdték meg a termelést,
ezért a vállalatot termelési, önelszámoló gyáregységekre osztották, amelyek
mindegyike határozott gyártási profilú, önálló termelési feladatot kapott.
Az intézkedések nyomán a termelés egyenletesen növekedett.
Az első ötéves tervidőszakot nagyarányú gyártmányfejlesztés
jellemzi. Új konstrukciók születnek, illetve a már bevezetett termékeket
tovább fejlesztik. Erre az időszakra esik az MVE eszterga korszerűsítése
és több új konstrukció beindítása, illetve azok gyártása is. Ezek között
említést érdemelnek az EK típusú ellenütős kalapácscsalád első képviselői,
az EK-6 és az EK-13 jelű kalapácsok, továbbá egy 250 tonnás sorjázó sajtológép,
amelynek továbbfejlesztett változata a DSS-250 jelet viseli, a DRK-60
rugós kalapács, valamint az LSU-16 jelű egyetemes olló.
Megindult a Salgótarjáni Gépgyártól átvett és kifejlesztett
PN-2 és PN-4 jelű körhagyós sajtológép sorozatgyártása. Ezeket a gépeket
azonban hamarosan felváltotta a korszerűbb SD típusú sajtológépcsalád,
amely már a gyár saját konstrukciója volt.
Az első ötéves tervidőszakban még számos, részben gyárfejlesztést
szolgáló és egyedi szerszámgépkonstrukció készült (kéttárcsás köszörűgép,
körolló, gyűrűseszterga), továbbá hosszgyalugép, fúrógép, sajtológép korszerűsítése,
illetve tartozékok tervezése folyt. Az egyedi gyártmányok között említést
érdemel egy 80 kp-os ejtőkalapács (KGMTI konstrukció). |
80 kp-os
ejtőkalapács |
1955-ben az új tervidőszak feladataihoz nagy lendülettel látott
hozzá a gyár. A termelési struktúra némileg módosult, mert a vállalatvezetés
az igen szerteágazó termelési profil tisztázását szorgalmazta. Ezzel azt kívánta
elérni, hogy az alapvető termelési ágakban korszerű színvonalon széles gyártmányválasztéka
legyen. Különösen a huzal- és kábelipari gépek termelését kívánták fokozni.
A külföldi piacok megtartását, új felvevő államok megszerzését csak világszínvonalon
álló korszerű és nagy teljesítményű termékektől lehetett csak várni. Ezért az
ötvenes évek második felét a huzal és kábelgyártó gépek erőteljes fejlesztése,
ezeknek korszerű termelési módszerekkel való gyártása és a minőség fokozása
jellemzi. A vállalat új típusú, eddig nem gyártott berendezések tervezését és
előállítását kezdte meg, egyúttal ez a termelési ág is mind nagyobb hányadot
képviselt a vállalat össztermelésében. Ezzel egyidejűleg néhány régebben gyártott
szerszámgép (különösen forgácsológépek) gyártása fokozatosan megszűnt, illetve
más vállalatok vették azt át. A szerszámgépgyártásban mindinkább a forgácsnélküli
profil erősödött meg.
Két új gyártmány jelent meg az RL-2500 jelű gépi lemezolló (Csepeli
konstrukció) és az LK-75 jelű légpárnás kalapács.
1958 után jelennek meg a különböző sajtológépek (SD-25, SD-40,
SD-63, SD-100, valamint SM-63 és SM-100 jelű merev állványú, és ST-600 jelű
könyökcsuklós sajtológépek), hidraulikus és mechanikus lemezollók (OL-3x1250,
OLH-5x2050, OLH-8x2050, OLM-16x2500), továbbá a sajtológépekhez való adagoló
berendezések és egyéb egyedi gépek.
|
|
OL-3x1250 lemezolló |
OLH-5x2050 hidraulikus lemezolló |
A nehézgépgyártás területén említést érdemelnek a Kínai Népköztársaság
számára készült csőgyári berendezések. Ennek keretében különböző nagyságú és
teljesítményű öntecslyukasztó sajtók, kalibrálóprések, görgősorok, csővonópadok,
Pilger hengerállványok és tartozékaik, redukáló hengerek, hidegegyengetőgépek,
stb. gyártása folyt. Ezek a varrat nélküli acélcsövek gyártására való nehézgépek
a gyár jelentős exporttermékét képezték. A csőgyári berendezések a Csepeli Tervező
Iroda és a KGMTI tervei alapján készültek.
2000 tonnás öntecslyukasztó sajtó
Eredményesen szerepelt a vállalat a Budapesti Ipari, illetve
Nemzetközi Vásárokon, ahol számos kitüntetést kapott.
1959-ben némi szervezeti változás következett be azzal, hogy
a Borsodvidéki Gépgyár beolvadt a DIMÁVAG Gépgyárba, mint annak egyik gyáregysége.
Ez a viszonylag kisebb gyár a miskolci Hercz gépgyár 1948. évi államosításakor,
majd Szilágyi-Diskant gépgyár 1949. évi hozzácsatolásával alakult és főként
kereskedelmi és ipari öntvényeket, mezőgazdasági gépeket, műanyagsajtológépeket,
hidraulikus emelőket, vasszerkezeti termékeket stb. állított elő. A vállalatnak
ez a gyáregysége változatlan telephelyen működött tovább, mindaddig, amíg a
60-as években végleg beleolvadt a központi gyárba, az eredeti gyártelepet pedig
leszerelték.
A Borsodvidéki Gépgyár termékei közül megmaradt, illetve továbbfejlődött
a műanyagsajtológépek (DSH gépcsalád) és a hidraulikus emelők gyártása.
DSH-100-B műanyag sajtológép
|