DIMÁVAG Gépgyár

1948-ban a gyár szervezeti felépítésében jelentős változást hozott, hogy az Újgyár különvált a MÁVAG Kohászati Üzemekből, és önálló vállalattá alakult DIMÁVAG Gépgyár név alatt.

E szervezeti átalakulás a gyár további jelentős fejlődését is elősegítette. Az átszervezett önálló gyárban a termelés irányítása is lényegesen egyszerűbbé és áttekinthetőbbé vált. A DIMÁVAG Gépgyár termelésében olyan gyártmányok honosodtak meg, amelyeket addig nem gyártottak. Ezekben az időkben indult meg a szerszámgépgyártás területén a már említett MVE-280 jelű esztergán és L-1200x5 jelű lemezollón kívül az SE2F-1300 jelű karusszeleszterga és az MHE-1000 jelű hengereszterga gyártása.

MHE-1000 hengerszterga

Az SE2F-1300 jelű karusszeleszterga vasúti kerékpárok megmunkálására volt konstruálva. A gép gyártását néhány év után Csepel vette át.

SE2F-1300 karusszel eszterga

A DIMÁVAG Gépgyár a szerszámgépgyártás területén úttörő munkát végzett azzal, hogy alig három évvel a háború befejezése után már exportképes szerszámgépeket sorozatban gyártott.

1950-ben már nem csak a szocialista országokba exportálnak esztergákat, hanem a tőkés államokba is. A gyár termékei közül 1950-ben kiemelkednek a következők: MKF-24 finomhúzógép, MKN-2 nehéz dróthúzógép, továbbá a következő kábelgyártó gépek: MKB-16 gyorszövőgép, MKV egyetemes fonógép, MKRS-6 gyorssodró gép.

MKF-24 finomhúzógép

1950-ben újabb szervezeti váltás történt. A gyárból kivált egy részleg Nehézszerszámgépgyár néven, és önálló gyártási profilt alakított ki. Főleg nagy teljesítményű hűtőkompresszorokat és áramtermelő agregátokat gyártottak.

Ugyanebben az időben vált külön a gyárnak egy másik részlege is Könnyűgépgyár néven. Ez az üzem főleg szivattyúk, mezőgazdasági gépek és Diesel-targoncák gyártására specializálta magát.

A két új üzem az anyavállalattal mindvégig szoros kapcsolatban volt, eredményesen együttműködött, végül 1963-ban az országos méretű ipari átszervezés folyományaként azzal ismét egyetlen gazdasági egységgé olvadt.

Az említett két vállalat különválását nyomon követte a DIMÁVAG Gépgyár 1951-es újabb átszervezése.

Új üzemek épültek, amikben új termelési ágak kezdték meg a termelést, ezért a vállalatot termelési, önelszámoló gyáregységekre osztották, amelyek mindegyike határozott gyártási profilú, önálló termelési feladatot kapott.
Az intézkedések nyomán a termelés egyenletesen növekedett.

1955-ben az új tervidőszak feladataihoz nagy lendülettel látott hozzá a gyár. A termelési struktúra némileg módosult, mert a vállalatvezetés az igen szerteágazó termelési profil tisztázását szorgalmazta. Ezzel azt kívánta elérni, hogy az alapvető termelési ágakban korszerű színvonalon széles gyártmányválasztéka legyen. Különösen a huzal- és kábelipari gépek termelését kívánták fokozni. A külföldi piacok megtartását, új felvevő államok megszerzését csak világszínvonalon álló korszerű és nagy teljesítményű termékektől lehetett csak várni. Ezért az ötvenes évek második felét a huzal és kábelgyártó gépek erőteljes fejlesztése, ezeknek korszerű termelési módszerekkel való gyártása és a minőség fokozása jellemzi. A vállalat új típusú, eddig nem gyártott berendezések tervezését és előállítását kezdte meg, egyúttal ez a termelési ág is mind nagyobb hányadot képviselt a vállalat össztermelésében. Ezzel egyidejűleg néhány régebben gyártott szerszámgép (különösen forgácsológépek) gyártása fokozatosan megszűnt, illetve más vállalatok vették azt át. A szerszámgépgyártásban mindinkább a forgácsnélküli profil erősödött meg.

Két új gyártmány jelent meg az RL-2500 jelű gépi lemezolló (Csepeli konstrukció) és az LK-75 jelű légpárnás kalapács.

1958 után jelennek meg a különböző sajtológépek (SD-25, SD-40, SD-63, SD-100, valamint SM-63 és SM-100 jelű merev állványú, és ST-600 jelű könyökcsuklós sajtológépek), hidraulikus és mechanikus lemezollók (OL-3x1250, OLH-5x2050, OLH-8x2050, OLM-16x2500), továbbá a sajtológépekhez való adagoló berendezések és egyéb egyedi gépek.

OL-3x1250 lemezolló	OLH-5x2050 hidraulikus lemezolló

A nehézgépgyártás területén említést érdemelnek a Kínai Népköztársaság számára készült csőgyári berendezések. Ennek keretében különböző nagyságú és teljesítményű öntecslyukasztó sajtók, kalibrálóprések, görgősorok, csővonópadok, Pilger hengerállványok és tartozékaik, redukáló hengerek, hidegegyengetőgépek, stb. gyártása folyt. Ezek a varrat nélküli acélcsövek gyártására való nehézgépek a gyár jelentős exporttermékét képezték. A csőgyári berendezések a Csepeli Tervező Iroda és a KGMTI tervei alapján készültek.

2000 tonnás öntecslyukasztó sajtó

Eredményesen szerepelt a vállalat a Budapesti Ipari, illetve Nemzetközi Vásárokon, ahol számos kitüntetést kapott.

1959-ben némi szervezeti változás következett be azzal, hogy a Borsodvidéki Gépgyár beolvadt a DIMÁVAG Gépgyárba, mint annak egyik gyáregysége. Ez a viszonylag kisebb gyár a miskolci Hercz gépgyár 1948. évi államosításakor, majd Szilágyi-Diskant gépgyár 1949. évi hozzácsatolásával alakult és főként kereskedelmi és ipari öntvényeket, mezőgazdasági gépeket, műanyagsajtológépeket, hidraulikus emelőket, vasszerkezeti termékeket stb. állított elő. A vállalatnak ez a gyáregysége változatlan telephelyen működött tovább, mindaddig, amíg a 60-as években végleg beleolvadt a központi gyárba, az eredeti gyártelepet pedig leszerelték.

A Borsodvidéki Gépgyár termékei közül megmaradt, illetve továbbfejlődött a műanyagsajtológépek (DSH gépcsalád) és a hidraulikus emelők gyártása.

DSH-100-B műanyag sajtológép