|
A gépesítés kezdetei
Gépesítésre ott volt szükség, ahol monoton, fárasztó
munkát kellett végezni. Ez a XI. és XIII. század környékén főleg
a bányászat, a malomipar és a textilipar volt. A bányákban használt
víztelenítő szerkezetekhez hasonló gépezeteket a mezőgazdaságban
is használtak a termőföldek öntözésére, a városi vízhálózatok ellátására,
de Európa időjárási adottságait tekintve ez nem annyira jellemző.
A bányák egyre inkább a föld mélyéről termelték
ki az ásványkincseket. Kezdetben főleg fémeket és érceiket,
majd 1133 után már a kőszenet is. A bányákban a talajvíz beszivárgása
tette nehézzé az ércek fejtését, ezért nagyon korán, már a római
időkben elkezdék a vízemelő kerekek alkalmazását. Az Ibériai-félszigeten,
San Domingo mellett olyan római ércbánya működött, amelyben
tizennégy egymás fölé helyezett merítőkerék segítségével 40
méter mélyről hozták fel a talajvizet.
A bányák folyamatosan nagy mennyiségű ércet és járulékos kőzetet
termeltek, amelyeket szintén a felszínre kellett juttatni. Erre
a feladatra is emelőberendezéseket építettek. |
Emelő szerkezet Agricola "De Re Metallica"
művében
|
A bányák száma fokozatosan növekedett és az alkalmazott
fejtési eljárások is korszerűsödtek. A középkor vége felé Európában
már évente több mint 60000 tonna nyersvasat állítottak elő. Egy
tonna nyersvashoz több tonna vasércet és kőzetet kellett kibányászni
és a föld felszínére juttatni.
|
Newcomen gőzgépe
|
A bányák víztelenítését segítette a gőzgép megjelenése. A
görögök már ismerték a gőzerőt, de gyakorlati célokat szolgáló
szerkezetet nem építettek. A francia Denis Papin 1681-ben
ismételten feltalálta a gőzgépet, de csak Thomas Savery épített
először bányák víztelenítésére szolgáló szerkezetet 1698-ban.
Majd 1705-ben Thomas Newcomen és John Cawley tökéletesítette
Denis Papin gőzgépét, így gazdaságosan üzemelő himbás gőzgéphez
jutottak. További fejlesztések eredményeként 1711-re készül
el az első gyakorlati célokat szolgáló himbás gőzgép Newcomen
által, de a pontatlan megmunkálási eljárások miatt nem lett
sikeres és nem nagyon terjedt el.
1722-ben Selmecbányán munkába állt Magyarország és az európai
kontinens első üzemszerűen használt gőzgépe, amely a bányák
vizét szivattyúzta.
|
|
A malomipar is fejlődött, köszönhetően annak,
hogy a népesség gyarapodott és a mezőgazdaságban alkalmazott
újfajta eljárások segítségével a termés mennyisége is a többszörösére
nőtt. A IX. században egy egység elvetett gabona betakarításkor
két egységet adott. Ez az arány a XIII. században búzára már
5:1 és 10:1 között volt. A növekvő élelmiszer kínálat a népesség
gyarapodásához is hozzájárult.
A gabona őrlésére egyre több malmot építettek,
amelyek meghajtását az emberi és állati erő, valamint a víz
és a szél energiája biztosították.
|
Vízimalom
|
A textilipar gépesítése a XIII. században kezdődött.
A folyamatosan forgó fonókerék állt a termelési lánc elején. Az
itáliai vízmeghajtású selyemcérnázók akár 240 orsót is képesek voltak
egyszerre működtetni. A vízszintes, lábítós szövőszék a termelékenység
növekedését eredményezte, valamint ezzel jobb minőséget lehetett
elérni.
1723-ban Kay feltalálta a repülővetélőt. 1725-ben
a francia Bouchon és 1728-ban az angol Falcon találmányai segítették
a félautomata szövőszékek elkészítését. Vaucanson 1741-ben találta
fel a lyukkártyás szövőszéket, amely aztán feledésbe merült.
Az angliai textilipar hatalmas fejlődésen ment keresztül
a XVIII. századig, és nagymértékben hozzájárult az ipari forradalom
megindulásához.
|