A Szerszámgépgyártás története

Az első gépek

Az ember tulajdonsága, hogy szereti a munkát minél egyszerűbben elvégezni. Az első szerszámoknak és eszközöknek is megvolt ez a szerepük. A fáradtságos és sok időt igénylő feladatok végrehajtására olyan eszközöket készítettek, amelyekkel ezek a műveletek könnyebben elvégezhetők. Ezeknek az eszközöknek egy csoportja az alakjával és anyagával teszi könnyebbé a feladat végrehajtását; ezek a már említett szerszámok. A másik csoport a működésmódjával egyszerűsíti a tevékenységet.

Minden bizonnyal a legelső "gép", amit az ember feltalált az emelő volt. Az emelők segítségével kis erőkifejtést nagy tömegek megmozdítására tudtak felhasználni. A kétkarú emelő valószínűleg később lett ismert, de már ezeket is több ezer éve ismerheti az emberiség.

A különféle emelő szerkezetek nagyon hamar megjelentek az öntözési technikában. A száraz vidékeken csatornákat építettek és ezek segítségével vezették a vizett, akár több kilométerre is a folyótól. A csatornákba valamilyen vízátemelő szerkezet segítségével juttaták a folyó vizét. Kezdetben csak a gémeskútszerű, úgynevezett sadufot használták erre.

A kétkarú emelő egyik speciális alkalmazása, - amire valószínűleg kevesen gondolnak - a hajózás terén keresendő. Az evező középtájt a hajótesthez van rögzítve, csak elfordulni tud. Az ember az evező mozgatásával a vizet "emelné" meg, ha a hajó egy helyben állna, de mivel ez fordítva működik, a hajó halad előre, miközben a víz marad viszonylag egy helyben. Az írásos feljegyzések szerint már i.e. 2810 körül evezős hajók közlekedtek a Níluson.

Valószínűleg a következő "gép" egy görgősor lehetett, amelynek használatával több tonnás kőtömböket tudtak hosszú távra vontatni. Az emelő segítségével a hatalmas kőtömböket már rá tudták emelni a görgőkre. Ilyen mozgást könnyítő eszközökkel az egyiptomiak hatalmas piramisokat tudtak építeni.

Ehhez hasonló eszközöket, - gördülőpapucsokat - ma is használnak a szerszámgépekben, az ágyvezetékeknél.

Az első "gépek" egyike lehetett egy igen egyszerű eszköz, amit tűzgyújtásra és fúrásra használtak. "Két fadarab emberi erővel összedörzsölve sohasem ad tüzet. Oly kevés meleget lehet ily módon fejleszteni, hogy attól a mégoly száraz fa sem kap lángra. A tűzkészítéshez különféle gyorsan pergő készülékeket használtak és használnak.
Az eszkimók ma is használnak tűzgyújtásra pergőfúróhoz hasonló szerszámot. Ugyanezzel lyukat is tudnak fúrni csontba, kőbe."

Húros pergőfúró

Húrral forgatott eszterga

A pergőfúró lefektetett, vízszintes változata, az eszterga i.e. 3000 körül jelent meg a Közel-Keleten. Ezzel az új eszközzel már forgástesteket tudtak kialakítani fából.

Az íjvonó elvén működő eszterga nagyon sokáig szinte változatlan marad, csak kisebb változtatások történnek felépítésében, de a működésmódja nem változik.

Az esztergákat fa megmunkálására használták, kiváltképp az íjvonó elvén működőket, mivel ezzel a megoldással nem lehet a fémek megmunkálásához szükséges feltételeket biztosítani.

Másik probléma a fémek esztergálása terén, hogy igazából nem volt olyan szerszámanyag, amivel a fémeket forgácsolni tudták volna.

A görögök már i.e. 700 körül felismerik a csigasor alkalmazásának előnyeit. Ezzel a viszonylag egyszerű szerkezettel képesek voltak az ember által kifejetett erőt megtöbbszörözni, attól függően, hogy hány csigát tartalmazott a csigasor.

A jobb oldali ábrán látható csigasor esetében, ha a kötél szabad végét meghúzzák, az emelendő test útja csak fele akkora lesz, mint a kötélen húzott hossz, de a kampóra akasztott test súlyát csak fele akkorának érzi az ember a kötél végén.

Csigasor kétcsigás változata

I.e. 600 körül - szintén a görögök - prés segítségével sajtolják ki a gyümölcsök levét. Azonban a csavarorsó használata a présekben csak i.e. 350 körül következik be.