A korai esztergák
Az esztergát tekinthetjük az első szerszámgépnek,
hiszen kb. ötezer éves múltra tekinthet vissza. Nehéz meghatározni,
hogy mikor készítették az első esztergát, mert írásos emlékek nincsenek
róla, nincs fennmaradt eszterga ebből az időből, de még esztergával
készített tárgyak sem maradtak fenn. Ennek egyik oka, hogy ebben
az időben még fából készültek az esztergák és főként fát munkáltak
meg vele. A fa viszont nagyon hamar lebomlik. Az eszterga ötezer
éves múltja alatt csak az elmúlt háromszáz évben fejlődött igazán.
Az első esztergák i.e. 3000 körül jelentek meg a
Közel-Keleten, amelyek használatával már fából készült forgástesteket
tudtak készíteni. Ezek az esztergák az íjvonó elvén működtek. Ez
a meghajtási mód még a középkorban is használatos volt, lábító és
rugó segítségével.
Kb. i.e. 1350-ből való az első fennmaradt tárgy
- egy kerek illesztés - Tutanhamon sírjából. Ennek a tárgynak az
elkészítési módja azonban ismeretlen.
I.e. 532 körül a görögországi Szamosz szigetén Theodórosz
esztergát épített, amelynek működésmódját és felépítését valószínűleg
a Közel-Keleti esztergák révén ismerte meg.
I.e. 300-ból származik a legkorábbi ábrázolása a
faesztergának egy egyiptomi sírban. A fali dombormű két embert ábrázol,
amint egy esztergát működtetnek. Az egyik ember forgatja a munkadarabot,
a másik a szerszámot tartja.
|
|
Egyiptomi fali dombormű
|
A fali dombormű vázlata
|
A görögök az esztergályozást valószínű, hogy az
egyiptomiaktól ismerték meg. A rómaiak nagyon sok elméleti görök
tudást használtak fel a gyakorlati alkalmazások terén, valószínű,
hogy az esztergát is a görögöktől ismerték meg, de ők már egészen
biztosan alkalmazták is azt. A fa mellett már köveket is esztergáltak.
A szászok jó faesztergályosok voltak. Ez azért volt
számukra fontos, mert a fazekasságban és egyéb technikai tudásban
kb. 400 évvel voltak lemaradva a rómaiaktól.
Írásos feljegyzések szerint:
1189-ben több ezer fából készült csésze és tányér
volt szükséges Oroszlánszívű Richárd koronázási bankettjére.
1254-ben I. Edward és Kasztíliai Eleonóra esküvőjén
400 csésze és 1500 tányér volt, amit fából esztergályoztak.
1284-ben egy földesúri birodalmat újra felszereltek
edényekkel, amihez 2350 tányér és kupa szükségeltetett.
Az alábbi kép a XIII. századból egy
nőt ábrázol esztergálás közben. Valószínüleg ez az első ábrázolása
ennek az esztergatípusnak.
XIII. századból való eszterga
ábrázolás
1250 - Eszterga ábrázolása a
Chartres-i katedrális egy festett üvegablakán
Egy 1280 körüli könyvben látható
miként készítenek sakkfigurákat eszterga segítségével. A könyv címe
"Book of games", Játékok könyve és "Alphonso X"
a szerzője.
1280 - Sakkfigurák esztergályozása
Alphonso X könyvében
kb. 1300-ban Londonban esztergályos céh alakul "The
London Company of Turners" néven. Sajnos a feljegyzések a londoni
nagy tűzben elpusztultak.
1395-ben jelent meg a "Mendelsches Bruderbuch".
Mendelsches Bruderbuch, 1395
|
Mendelsches Bruderbuch, 1395
|
Az 1500-as évek elején Leonardo da Vinci több olyan szerkezetet
tervez, amelynek legyártását nem tudja megoldani. Többek között
egy menetvágó gépet is kitalál, amely hasonlít egy esztergához.
A forgó tárgyon másolás útján próbálja kialakítani a menetprofilt.
Leonardo da Vinci feltalálta, vagy újra feltalálta a forgattyús-lábítós
esztergát, amivel már folyamatos forgó mozgást lehetett elérni.
A kezdetleges csapágyazás és felépítés nagy súrlódást eredményezett,
aminek következtében a munkadarab forgatására már alig maradt
energia.
|
Leonardo da Vinci lábítós esztergája
|
1568-ban a francia Jacques Besson egy olyan menetvágó
gépet szerkeszt, amellyel fába vágnak menetet.
Besson menetvágó gépe
1600 körül vízmeghajtású esztergaműhelyek jelennek
meg Angliában. Ezek száma kevés és mindig folyóparton, erdő közelében
találhatóak.
Egy 1635-ből származó rézkarc egy holland esztergályost
ábrázol, amint széklábat készít.
Holland esztergályos 1635-ből
Lábítós-rugós eszterga
Folyamatos forgó mozgást biztosító hajtásmód
|