A tömegtermelés

A szerszámgépgyártás szempontjából meghatározó jelentőségű volt a XIX. század közepétől kibontakozó tömegtermelési hullám. A XVIII. század végén és a XIX. század elején megjelenő, akkori viszonyokban korszerűnek és pontosnak mondható szerszámgépek új távlatokat nyitottak a gépgyártás területén. A gőzgéppel hajtott új típusú szerszámgépekkel a korábbi barkácsolás jellegű megmunkálásokat már nagy pontossággal és nagy mennyiségben, termelékenyen lehetett végrehajtani.

1850-re az európai vasútvonalak hossza már elérte a 23500 km-t, míg Amerikában ekkorra 14515 km vasúti pályát építettek ki. A vasútépítési láz pedig egyre csak fokozódott. Ezzel a szállítási problémák nagyrésze már megoldódni látszott, így tehát nem volt akadálya az áru és munkaerő áramlásának.

A gőzgépek és a kohászati eljárások is korszerűsödtek, aminek eredménye a jobb minőségű acél és a megbízható energiaforrás.

A textilipar gépesítése és a gépek folyamatos fejlesztése azt eredményezte, hogy 1830-tól 1900-ig a szövőszékek 7-szer gyorsabbak lettek. A fejlődési folyamatban most a varrás bizonyult a leglassabbnak, de Balthasar Krems német harisnyakötő egy 1810-es találmánya, a láncöltéses varrógép nagymértékben segített ezen.
Varrógépet először 1846-ban Elias Howe dobott a piacra, amivel a varrás ötször gyorsabb lett.

Singer varrógép

A varrógépek gyártása hatalmas darabszámban folyt, amihez szerszámgépek kellettek. Ebből következik, hogy a varrógépek gyártása is lendített a szerszámgépgyártáson. 1870-ben Amerikában csak a Singer cég 465 ezer varrógépet gyártott.

A kerékpárok gyártása is ezres darabszámban történt, de a tömegméretű gyártást az indította el, hogy 1890 körül a piac túlságosan telített volt varrógépekkel, tehát a varrógépgyártók áttértek a kerékpárgyártásra. Ez egy sor újabb szerszámgépet igényelt.

Az írógép volt a harmadik tömeges méretekben előállított precíziós árucikk, amelynek gyártását 1874-ben a Remington Small Arms Company indította el.

A Remington Small Arms Co. írógépgyára

Remington No.2 írógép 1878-ból

Már 1905-ben az amerikai Duke Electric Company elkezdte az elektromos kézifúrógép sorozatgyártását.

Ezen precíziós termékek mellett a szög, szegecs, gombostű és csavar gyártása is automata gyártósorokon történt, hatalmas darabszámban.

Mindeközben a meghajtásra használt energiaforrások száma is bővült, megjelentek az újfajta erőgépek. A gőzgép rohamos terjedése mellett, a vízkerék is fejlődött és megjelentek a vízturbinák. Jelentős terveket dolgozott ki Franciaországban Benoit Fourneyron és Jean Victor Poncelet, Németországban Karl Anton Henschel, és az USA-ban James Bicheno Francis és Lester Allen Pelton. A XIX. század közepén már 800 lóerő tengelyteljesítményt is el tudtak érni nagy turbinaberendezésekkel.

1883-ban Gustav de Laval és 1884-ben Charles Algernon Parsons szerkeszt először gőzturbinát.

Az 1860-as évek másik két erőgépet hozott, az egyik a gázmotor, a másik a villanymotor. A gázmotort a francia Étienne Lenoir állította elő, majd Nikolaus August Otto, Wilhelm Maybach és Karl Benz fejlesztette tovább és az 1880-as évekre megszületett a benzinmotor. 1897-re Rudolf Diesel megalkotta a kompressziós belső égésű motort.

A villanymotor elterjedésének az elektromos hálózat hiánya szabott gátat, de az 1890-es években már megépültek az első légvezetékek.