Az ipari forradalom

Az ipari forradalom Angliában kezdődött és az angol textilipar volt a húzó ágazat. A gyorsan növekvő termelés hatására estek az árak és nőtt a kereslet a lakosság szegényebb köreiben is. A XVIII. század közepén a textilipar már nem bírt lépést tartani a kereslettel. Először a munkások számát növelték, de egy idő után ez sem vezetett eredményre. 1750 körül csak az angliai gyapjúiparban 800 ezer ember dolgozott. Ez az iparban foglalkoztatottak negyede.

A fonaltermelés nem volt termelékeny a szövőszékek számára, így ezen kellett sürgősen változtatni. A nagy ügyességet és figyelmet igénylő kézi fonást igen nehéz volt gépesíteni, azonban 1764-ben James Hargreaves megalkotta a "fonó Jenny"-t, amely egyszerre nyolc csavart fonalszálat tudott előállítani. 1768-ban Richard Arkwright vízierő-meghajtású fonógépet készített, amely sodort láncfonalat állított elő. Ezzel újabb akadályok merültek fel, mert a fonalelőállításban most a fonás lett a leggyorsabb munkafázis. Gépesíteni kellett a többi műveletet is. Mire ezzel is megvoltak a szövőszékek bizonyultak lassúnak.
Ezután a szövést próbálták gépesíteni, aminek eredményeként sorra születtek az újabbnál újabb szövőszékmegoldások. Ezalatt 1805-ben a francia Joseph-Marie Jacquard a már korábban is ismert lyukkártyás vezérlést automatizálta a mintaszövés számára.

A Hargreaves által készített "fonó Jenny"

Az ipari fejlődés szükségessé tette az áru- és személyszállítás fejlődését is. Angliában megindult a vasút- és csatornaépítési láz. Kezdetben még lóvasutakat építettek, mert a lovak nagyobb terhet tudtak a vasból készült síneken vontatni, mint az utakon. A csatornák öntöttvas medrében lévő uszályokat is lovak vontatták, de itt a lovak a parton kiépített úton haladtak. Az országúton 4-6 ló maximum 4 tonnát tudott vontatni, míg a vasból készült sínen egyetlen ló 8 tonnát, a csatorna medrében viszont már 30 tonnás uszályt tudott elmozdítani. Az 1760-ban meglévő 1000 mérföldes angliai csatornahálózat 1830-ra 4000 mérföldre bővült.

Egyre több gép és használati tárgy fából készült szerkezetét váltotta fel a vas. Ez több okra is visszavezethető. Egyrészt a faszén helyett koksszal működő nagyolvasztó 1713-as felfedezése, ami lehetővé tette a vas nagy mennyiségben történő előállítását, másrészt a fa hiánya és a vas nagyobb terhelhetősége.

A fa hiánya Angliában a XVIII. század elején már komoly problémákat okozott. A fát használták építő- és tüzelőanyagnak, a gépek anyagának és a kohókban is faszenet használtak. A szénbányák is nagy mennyiségben igényelték a fát, mert a tárók falát és tetejét fából ácsolt szerkezetek támasztották.

Mikor már a gőzgépek összeszereléséhez meglehetősen pontos alkatrészeket használtak, akkor terjedt el nagymértékben, mint új energiaforrás. 1808-ban Marc Isambard Brunel és Henry Maudslay elsőként építettek gőzgéppel hajtott fafűrészmalmot. Innentől számíthatjuk a gőzgépet a szerszámgépek meghajtására használt energiaforrások közé. Majd a gőzgép megjelent a hajózásban és a vasúti vontatásban is.

A gőzgépnek mint új energiaforrásnak megvolt az az előnye, hogy bárhol alkalmazható volt, ha rendelkezésre állt a fűtőanyag és a működéséhez szükséges víz. A fűtőanyag, vagyis a szén azonban az európai és amerikai kontinensen sem volt mindenhol elérhető, mert a közlekedési hálózatok nem voltak kiépítve. Angliában 1825. szeptember 27-én nyílt meg az első személyszállításra is használt gőzvasútvonal a Stockton és Darlington közötti 39 km-es távon. Angliát követte Amerika 1829-ben, Belgium 1834-ben, Németország 1835-ben, Oroszország 1837-ben, Magyarország 1846-ban, majd a többi ország.
Magyarországon 1846. július 15-én indult meg a vasúti közlekedés a Pest és Vác közötti vonalon.

A Stockton és Darlington közötti vasútvonal megnyitása 1825. szeptember 27-én

Az ipari forradalom alatt szinte az összes ma is használt szerszámgéptípust előállították. 1804-ben a reszelőgépet (fémgyalut) George von Reichenbach készíti el, 1806-ban Frédéric Japy szerkeszt egy marógépet. 1808-ban az angliai Portsmouth kikötőváros hajógyárában Marc Isambard Brunel üzembe helyezi a világ első gyártósorát, ahol vitorlás hajók kötélzetéhez szükséges csigasorokat gyárt évi 100 ezres darabszámban.
1810-ben Friedrich Wilhelm Breithaupt német gépész Kasselban megszerkeszti az első pontos körosztógépet.

1811-ben Angliában több ember dolgozik a gyárakban, műhelyekben és a kereskedelemben, mint a mezőgazdaságban. Ez főként a textiliparnak köszönhető. Azonban pont a textilipar gépesítése váltotta ki azt a helyzetet, hogy a hagyományos textilipari munkásság veszélyben érezte a munkáját és ezáltal a megélhetését is, és ez gépromboláshoz vezetett.

1830-ban Amerikában kifejlesztik a marógépet.
1835-ben Whitworth síkesztergagépet szabadalmaztat. A befolyt pénzből szerszámgépgyártó vállalatot alapít.
1836-ban James Nasmyth, aki Manchesterben szerszámgépek előállításához szükséges öntödét rendez be, kifejleszti a harántgyalugépet, a vas és a színesfémek gyalulására, majd 1839-ben feltalálja a gőzkalapácsot.
1839-ben Bodmer német szerszámmechanikus kifejleszti a függőleges esztergát.
1840 után a Pratt & Whitney cég alapítói Amerikában kifejlesztik a revolveresztergát.

Fontos változást jelentett a Whitworth által 1841-ben megkezdett szabványosítás. Whitworth csak a csavarok számára vezetett be egységes mértékrendszert, de hamarosan előírások születtek, hogy ne csak gyáron belül legyenek csereszabatos alkatrészek, hanem a különböző gyárak termékeit is lehessen más gyárak termékeivel helyettesíteni.